A táplálkozási betegségek korát éljük. Ezért pedig elsősorban nem is a gyorséttermek vagy a félkész ételek okolhatók, hanem maga a probléma, amely életre hívta őket: az időhiány.
A hétköznapi hajtásban sokaknál először csak a reggeli marad ki, később az ebéd is. Ha nem is tudatosan, de egyre többen koplalnak. Ahogy ők mondják: nincs idejük enni. Az arra hajlamosak pedig fogyni kezdenek…
Fogyaszt a stressz? Hol itt a baj? – mondhatják az örökös fogyókúrázók. Az ő szervezetük a raktározásra rendezkedett be, gyomruk legfeljebb a fürdőruhaszezon közeledtének gondolatára szorul össze. Ám alkati kérdés, ki hogyan reagál a szellemi-idegi igénybevételre. Kevesebb szó esik a szerencsésebbnek tartott szikár, vékony nőkről. Ők, ha bekerülnek a mókuskerékbe, kifejezetten hajlamosak belefeledkezni a feladatok özönébe, reggeltől estig teszik a dolgukat, nem látnak, nem hallanak – nem esznek. És fogynak.
A jelenséget a magas iskolázottságú, gyakran vezető beosztású, jellemzően családos, kisgyermekes anyáknál figyelték meg először. A stresszorexia kifejezést ezzel kapcsolatban a bulvársajtóban használják előszeretettel, utalva az anorexiára. Ám míg utóbbi mögött a szándékolt fogyást célzó éhezés és testképzavar áll, addig a stresszorexia nem betegség, „csupán” egy megfigyelt tünetegyüttes, amely a stresszes, maximalista nőkre jellemző. Nekik eszük ágában nincs lefogyni (igen, ilyen is van!) – ők „csak” nem érnek rá enni. „Tudományos szempontból a stresszorexia nem tekinthető ugyan betegségnek, de egyre gyakoribb jelenség, így mindenképpen komolyan kell venni – szögezi le Dudás Katalin gasztropszichológus. – Nemcsak arról van szó, hogy a stressz egy bizonyos nőtípusnál fogyáshoz is vezethet, hanem az is lényeges, hogy itt az elemi létszükségleteket féltudatosan háttérbe szorítják az életszerepeiket összeegyeztetni igyekvő nők.” Így a dolgozó nők egy arra hajlamos rétege valósággal kifacsarja magát.
Bövebben>>>
Forrás:
* Nők Lapja Cafe
* Kovács Ágnes Lilla
* 2010. 11. 28.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése