Tiborné küzd, harcol, kér és kap

Tiborné küzd, harcol, kér és kap
Huszonhat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy belevág egy ilyen hatalmas vállalkozásba. Személyes oka volt rá: fia Tibor 1976-ban halmozottan sérülten született. Mikor hatéves lett, akkor jött rá Erzsébet, hogy fiának esélye sincs arra, hogy normális életet éljen, ha majd felnő. Nem voltak munkahelyek és megfelelő intézmények. Ezért hozta létre Csömörön azt, amit most bárki láthat, aki ellátogat hozzájuk.

„Én mint egy szülő csináltam az egészet.” – mondja, amikor az intézményben tapasztalt sajátosságokat hozom szóba. „Évekkel ezelőtt volt egy konferencia, ahol azt kértem a résztvevőktől, hogy tegye föl a kezét az, aki a saját gyermekét szívesen látná abban az intézményben, amit vezet. Senki nem tette föl.” „Én ezt azért csináltam, hogy az én gyerekemnek is legyen helye.” –folytatja. „Ide bárki jöhet, aki valamilyen módon erre jogosult. Sok halmozottan sérült, súlyos viselkedési problémákkal küzdő lakónk van.” Ez egyébként egyáltalán nem feltűnő. Felnőtt embereknek tekintik őket, teljesen mindegy, hogy ki milyen állapotban van. „Ha úgy kell ellátni, mint egy kisgyereket, akkor is úgy kell bánni vele ahány éves. Ezt néha nagyon nehéz betartani a szakmai nyomás más irányba vinné az embereket. De itt mi ezt nagyon határozottan tartjuk.”- mondja Erzsébet. Ide azok is bekerülhetnek, akik máshová nem. Ha alkalmas arra, hogy dolgozzon, akkor itt dolgozhat, nem számít, hogy van-e szakképzettsége. Az számít, hogy személyiségében lelkiségében alkalmas-e a munkának az ellátására. Ha kell, akkor a beiskolázást is elvégzik.
 
A dolgozók egyébként teljesítmény és beosztás szerint kapnak fizetést. A csoportok vezetői pedig is gyakran sérültek. Az a fontos, hogy el tudja végezni a rá bízott feladatot. Főleg mozgássérültek a csoportvezetők. Csömörön nagyjából háromszázan dolgoznak. A segítők pedig – amellett, hogy speciális szemlélettel rendelkeznek - nagyon kevés pénzért (közalkalmazotti bértábla) nagyon keményen dolgoznak.

Egy ilyen nagy intézmény esetében óhatatlanul fölmerül a fenntarthatóság kérdése. „Szörnyű.” – mondja Erzsébet, bár ezt az arckifejezéséről egyből le lehet olvasni. „A bentlakási normatíva rengeteget vesztett az értékéből. Ráadásul az előírásoknak meg kell felelni. Meg van adva, hogy ennyi lakóhoz hány főt és milyen végzettségűt mennyi pénzért kell alkalmazni. Az előírt létszám előírt bérköltsége havonta három millióval több, mint a normatíva. Öt éve úgy tudtuk fölépíteni a struktúrát, hogy a bér és a bérköltség ment a normatívából, a gondozási díjból pedig az étkezést és a rezsit fedeztük. A gondozási díjat az elmúlt időben majdnem kétszeresére kellett emelnünk, de így sem elég, annyira fölmentek az árak. A normatíva meg ugye kevés, úgyhogy most fogalmam sincs, mit csinálunk majd. Az alkalmazottak számát nem csökkenthetjük, mert ha kijönnek ellenőrizni, akkor keményen büntetnek.” Egyébiránt a támogatási rendszer sem egyszerű. 2007-től minden évben pályázni kell. Meg van szabva, hogy hány főre és csak a következő évre lehet bővítést kérni amit vagy megkapnak vagy nem. Három évente pedig arra kell pályázni, hogy egyáltalán pályázhassanak.
 
Az viszont egyértelmű, hogy az itt lakók miatt érdemes küzdeni. Az évek során számos megható történet igazolta ezt: hogy ne menjünk messzire, Erzsébet gyermekére azt mondták, semmire sem lesz képes, a figyelmét egy percre sem lehet lekötni. Ehhez képest itt futott a munkába. Egyedül jár be a házból a műhelybe, és ledolgozza a hét órát. Volt még egy rendkívül szívet melengető eset – emel ki egyet Erzsébet a sok közül: ”1997 elején, tartottunk egy értekezletet az egész csapatnak és tájékoztattam őket arról, hogy egy új jogszabályok születtek és nagyon nehéz döntés előtt vagyunk, úgy néz ki, hogy el kell bocsájtanunk embereket. Akkor egy súlyosan sérült ember jelentkezett, hogy inkább, csökkentsük az ő fizetését viszont ne bocsájtsunk el senkit.
weboldal
otthon01@invitel.hu Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
http://www.esslsozialpreis.at/en/
Összefogás Rehabilitációs Nonprofit Közhasznú Kft.
Munkát biztosít súlyos szellemi és fizikai fogyatékkal élőknek. A csömöri telephelyen mintegy 300, országosan további 270 főt foglalkoztat. Munkatevékenységek: gyertyaöntés, kerámia műhely, varroda, szövöde, ipari összeszerelő műhelyek, kertészet, takarítás, karbantartás és állattenyésztés vidéki gazdaságukban, Bakonykutiban.