Autizmus társulhat ritka betegségekhez

Az autizmusról általában
1. Az autizmus leírásának története
2. Az autizmus meghatározása, fogalma és etiológiája
3. Az autizmus tünettana, diagnosztikája és elhatárolása más hasonló állapotoktól.
4. Összefoglalás
1. Az autizmus leírásának története
Az autizmus fogalmát először Eugen Bleuler svájci pszichiáter használta, 1911-ben. A skizofrénia kísérő jelenségeiként írta le az autista visszahúzódást, kontaktus-elhárítást, a realitásérzék zavarát.
A szó a görög autos (önmaga) névmásból származik, utalva az autizmussal élő emberek jellemző sajátosságára, az önmagukba fordultságra. 1943-ban Leo Kanner amerikai gyermekpszichiáter 11 gyermekről számolt be, akik sajátos, szokatlan viselkedésükkel tűntek fel: nem, vagy sajátos módon beszéltek, mindenféle kontaktust elhárítottak és ragaszkodtak környezetük változatlanságának, fenntartásához. Hogy valahová besorolja e szokatlan viselkedést, Kanner autizmus fogalmát választotta.
Ugyanebben az időben, 1943-ban Hans Aspergber, bécsi gyermekorvos is közzétette írását néhány fiú sajátos viselkedésformáiról, "autista pszichopátiát" diagnosztizálva.
Az autizmus-kutatás fellendülése külföldön a 60-as évektől kezdődött, amely összefüggött az autista gyermekek szüleinek önszerveződésével. Magyarországon a köztudatba az Esőember című film hozta meg az áttörést, ennek jó és rossz oldalával együtt. Egyre többen tudtak arról, hogy létezik autizmus, mint "betegség". Ugyanakkor legtöbbször azonosították azt a főszereplő furcsa, de zseniális, különleges képességekkel rendelkező figurájával.
Természetesen a szakemberek, gyermekpszichiáterek körében ismert volt a probléma. A mai húsz év feletti autista fiatalok és szüleik hálával és szeretettel emlékeznek dr Weiss Mária gyermekpszichiáter és az 1999-ben elhunyt dr Gerő Zsuzsanna pszichológus áldozatos, úttörő munkájára. Magyarországon elsőként kezdtek küzdelmet azért, hogy az ebben a sajátos "másság állapotában" élő gyerekek részére a megfelelő intézményrendszer és terápia, rendelkezésre álljon.
2. Az autizmus meghatározása, fogalma és etiológiája
"Az autizmus a központi idegrendszer, az agy fejlődési zavara, melynek hátterében genetikus, vagy egyéb, az agyar ért károsító tényezők állnak"
/Autista Info 2000. 5. o/
Etiológiája igen sokszínű, változatos. Nincs még végleges és egyértelmű válasz az ok vagy okok kérdésére, de az újabb kutatások, az utóbbi évek felismerései eredményeként az autizmus kilépett a "talányos betegség" köréből.
A. Az autizmus lélektani okokat feltételező elmélete Bruno Bettelheim nevéhez fűződik, aki szerint az elégtelen szülői, elsősorban anyai gondoskodás okozza az autizmust. Ma már megdőlt ez az elmélet, de sokáig a végső kétségbeesésbe taszította az egyébként is agyongyötört, magukat vádló szülőket.
B. Az autizmus biológiai elméletét az új kutatási eredmények egyre több bizonyítékkal támasztják alá. E szerint az agyban van egy vagy több rendellenesség, amelyeket egy vagy több biológiai tényező alkot. Az autizmus biológiai elméletét alátámasztó néhány tény:
Az autizmus sajátosságai
Gyakrabban fordul elő fiúknál.
Körülbelül egyformán gyakori eltérő területeken és kultúrákban.
Az autizmushoz viszonylag gyakran társuló tényezők
Értelmi fogyatékosság
Epilepszia
Neurológiai tünetek
Kisebb veleszületett rendellenességek
Komplikációk a terhesség és a szülés során.
Összefüggés más zavarokkal
Kromoszomális / genetikai rendellenességek
Anyagcserezavarok
Vírus fertőzések
Veleszületett fejlődési rendellenességek

Nagyon sok tényező károsíthatja az agyat, melynek hatására megjelenhetnek a jellegzetes viselkedészavarok, kórképek, amelyek autizmust okozhatnak.

Genetikai zavarok
Törékeny x-szindróma
Fenilketonuria
Sclerosis tuberosa
Neurofibromatozis
Egyéb kromoszóma-rendellenességek
Vírusfertőzések
Veleszületett rubeola
Veleszületett cytomegalovírus
Herpes encefalitisz
Anyagcserezavarok
A purinanyagcsere zavarai
A szénhidrát anyagcsere zavarai
Veleszületett fejlődési rendellenességek
Cornelia de Lange – szindróma
Noonan – szindróma
Coffin-Siris – szindróma
Williams – szindróma
Biedl-Bardet – szindróma
Moelius – szindróma
Leber-féle amarosis
/Baron – Cohen – Bolton 2000. 55.o./
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az autizmus, mint következmény nem törvényszerű.
C. Genetikai okok

A genetikai okok vizsgálatában fontos szerepe van az ikerkutatásoknak, amelyeket autista gyermekeknél is elvégeztek.

Autista zavarok ikreknél

Mindkét testvér autista


egypetéjű ikerpároknál
kétpetéjű ikerpároknál
Európa
22-ből 14
63,6%
20-ból 0
0%
USA
23-ból 22
95,655%
17-ből 4
23,55%
D. /Janetzke 1995. 51. o./
E. Az a megállapítás, hogy egypetéjű ikrek esetében jelentősen nagyobb arányban fordul elő autizmus mindkét gyermeknél, mint kétpetéjű ikrek esetében, bizonyítja, hogy részben legalábbis valamilyen genetikai ok áll a háttérben. Vizsgálatok történtek arra vonatkozóan is, hogy azoknál az ikerpároknál, akiknél – testvérükkel ellentétben – nem alakult ki autizmus, vannak-e általánosabb pszichológiai problémák, mint például nyelvi, olvasási zavarok, értelmi fogyatékosság. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy ezek a problémák igen gyakoriak, ami arra utal, hogy nem csak az autizmus, hanem a pszichológiai zavarok egy tágabb köre öröklődik. (A testvérek 10-15%-a mutatott ilyen típusú problémákat.) Hozzá kell tenni mindehhez ugyanakkor, hogy a testvérek nagyobb része egészségesen fejlődik.
F. Terhességi, szülési komplikációk esetében vetődött fel, hogy ezek károsíthatják a magzat ill. újszülött agyát. E tényezők önmagukban feltehetően nem okoznak autizmust, hiszen sok olyan kisgyermek élettörténetében előfordul ilyen esemény, akik később teljesen normálisan fejlődnek. Nagy valószínűséggel genetikai és egyéb tényezőkkel együtt hatva okozzák az autizmust.
G. Fertőzések
Nincs egyértelmű bizonyíték a különböző fertőzések és az autizmus kapcsolatára, de például a rubeola, a CMV, a herpes encefalitisz hozzájárulhat autizmus kialakulásához.
A különféle okok közösek abban a modell szerint, hogy olyan agyi területeket károsítanak, amelyek a kommunikációért, a társas viselkedésért és a játéktevékenységért felelősek.
Az agyban ezek a területek a homloklebeny, amely többek között a viselkedés vezérléséért, tervezéséért felel, a limbikus rendszer, amely többek között az érzelmi szabályozásban vesz részt, és a kisagy, amely egyebek mellett a mozgáskoordinációt is szabályozza.
Egy neurotranszmitter anyag figyelhető meg az agyban, amely az autizmus esetében jellemzően kb. 30-40%-al magasabb szintet mutat. Ez az anyag a szerotonin.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy különböző okok, együttesen és egymással kölcsönhatásban játszhatnak szerepet az autizmus kialakulásában, s ebből a multikauzalitásból adódhatnak a megjelenés szokatlanul széles variációi.
A diagnosztikai módszerek finomodásával, az enyhébb és a komplexebb esetek felismerésével az érintett populáció egyre szélesebb.
"Epidemiológiai vizsgálatok szerint a PDD nem annyira ritka állapot: a nukleáris csoport (gyerekkori autizmus) kb. a lakosság 2-4 tízezrelékét teszi ki, de az enyhébb, jobb értelmű, vagy atipusos esetekkel együtt (teljes PDD csoport), tehát az egész autista spektrumot figyelembe véve 10-25 tízezrelék, ami Magyarországon még közepes gyakorisággal számolva is kb. 16 000 embert jelent. Köztük 2 000 tíz év alatti, további 1 000 tíz-tizenhat év közötti gyerek lehet (megközelítő és számított adatok). A fiú-lány arány átlagosan három-négy az egyhez" /Balázs 1997. 11-12. o./
3. Az autizmus tünettana, diagnosztikája és elhatárolása más hasonló állapotoktól
A tünetek vonatkozásában szemléletes táblázatot találunk Székely Margit – dr Weiss Mária könyvében.
Autizmus
Kényszerek
Az affektivitás
zavarai
A gondolkodás
zavarai
A mozgás
zavarai
Vegetatívum
zavarai
odafordulás hiánya,
érdeklődés beszűkülése,
emocionalitás hiánya,

kontaktus képtelenség.
beszédben,
mozgásban,
viselkedésben,
kérdezési kényszer,
azonossághoz való kényszeres ragaszkodás.
agresszió,
autoagresszió,
szorongás,
félelem,
ambivalencia,
inadekvát sírás,
nevetés.
érzékelés,
észlelés zavara,
logikai funkciók zavara,
a beszéd zavarai,
3. személyű echolália,
nem közlő jelleg,
új szavak,
kérdésre nem válaszol.
harmónia elvész,
kényszer-vezérelt forgatás, pöcögtetés.
veszély tudat hiánya.
evés, ürítés, alvás zavara.
negativizmus.

Speciális tünetek
szemkontaktus hiánya
epidermis-kontaktus
személyes kapcsolat
személy mint tárgy
boldogoskodás
szagolgatás
okulo-digitális szindróma
zene iránti fogékonyság
önszórakoztatás
nem sürgethető
Bizarréria

Öntörvényűség
Az első csoportba tartozó autizmus és komponensei primér tünetek, tekintve, hogy ezek lényegi, mindig jelenlévő tünetek. A második csoportba tarozó tünetek, kényszerek, a gondolkodás, mozgás, stb. zavarai szekunder tünetek. Nincsenek mindig jelen, de ha igen, akkor mindig az autizmusból következnek.
A speciális tünetek nem az autizmusból következnek, de szinte mindig megfigyelhetők az autizmussal élő gyermekeknél.
"A bizaréria és az öntörvényűség, mint jelző teszi teljes mértékben látványossá, patológiai és elmekórtani értelemben is látványossá és színessé az egészet."
/Székely – dr Weiss 1994. 18. o./
Az autizmus jellemzői a különböző területeken
Korai életkorban megjelenő tünetek:
* Túl jó, közömbös csecsemő
* A környezetre irányuló reakciók szegényesek
* Szopási étkezési zavarok
* Alvás zavarok
* Viselkedési zavarok
* A hangok, gesztusok utánzása hiányzik
* Gagyogás hiánya
* Nehezen értelmezhető sírás
ÉRDEKLőDÉS, AKTIVITÁS
* a játékok nem vagy csak kevéssé érdeklik
* játéka funkció nélküli sztereotíp játék
* a játékok részletei érdeklik
* szűk az érdeklődési köre
* az érdeklődés tárgyak fizikai jellegzetességére irányul
* később érdeklődés a szociális tartalommal nem bíró témák
* iránt (közlekedés, térképek, szakácskönyvek)
* állandósághoz ragaszkodás
* szerepjátékok hiánya
* a képzeleti működés hiánya sokszor társul rögeszmés viselkedéssel (játékban: mindent sorba rak, étkezésben: csak egy fajta márkát eszik meg stb.)
TÁRSAS VISELKEDÉS, SZOCIÁLIS KÉSZSÉGEK
* képtelenség a másik emberrel való társas viszony
* kialakítására (Kenner, 1943)
* nem teremt vagy nem kezdeményez kapcsolatot
* idegenekkel túl közeli vagy közömbös
* tárgyként kezeli a másik embert, nem figyel rá
* válaszkészség hiánya
* szemkontaktus gyenge, a szociális funkció szempontjából gyenge
* nem a társas jellegű tulajdonságokra figyel (név, hajszín stb.)
* nem figyel más érzéseire illetve nem ismeri fel
* saját örömmegosztása zavart
* a magányos tevékenységet szereti
* hangulata erősen ingadozó lehet
* viselkedési kontrollja alacsony
KOMMUNIKÁCIÓ, NYELVHASZNÁLAT
A kommunikációs szándék, ill. funkció sérülése a probléma
* beszéd teljes hiánya is előfordul
* beszédfejlődés egyenetlen vagy késik
* nincs metakommunikációs kísérlet
* beszédértés, beszédfigyelem zavart
* kérdést, kérést figyelmen kívül hagy
* azonnali vagy késleltetett echolália
* elvont fogalmat, rokon értelmű szót nem ért
* szó szerint ért mindent
* halandzsa szövegek jelenhetnek meg
* hangsúly, hangmagasság, intonáció zavara furcsa, gépies, (monoton hanglejtés)
* helytelen személyrag, névmás használata
* neologizmus: új szavakat képez, ezt sokáig használja
* mások gondolatainak megértése: nem veszik figyelembe, mit gondol a másik
* nem értéki a csalást, könnyű kihasználni őket
SZENZOROS ÉRZÉKELÉS
* furcsa, bizarr reakciók különféle ingerekre (szemforgatás, ujjak v. a kéz rázogatása a szem előtt, kopogtatás, pörgetés)
* túl vagy alacsonyan érzékeli az ingereket
* nagy tolerancia a fájdalomra és a hőre
* érthetetlen reakciók meghatározott ingerekre
* bizarra reakciók szenzoros ingerekkel szemben: szagolnak, nyalogatnak, kopogtatnak tárgyakat, személyeket egyaránt
* sokszor a részlet érdekli egy-egy tárgyról
* nincs félelemérzetük bizonyos helyzetben
ÖNKISZOLGÁLÁS, HÁZIMUNKA
* a zavart testséma érzékelés miatt nem érdeklik a testtel kapcsolatos feladatok, tevékenységek
* probléma az öltözködés részfázisainak végrehajtása gombolás, hajtogatás)
* kényszeres a tisztálkodásnál
* alvászavarok bizarr szokásokkal
* bizonyos fajta ételeket elutasít, bizarrériái vannak
INTELLIGENCIA, TANULÁS
* nincs meg a külvilágra vonatkozó kíváncsiság
* szigetszerű képességeik lehetnek, de ezek nincsenek összefüggésben szociális megnyilvánulásokkal
* nehézségek a problémamegoldás terén
* zavar a figyelem, nem a lényegre összpontosítanak
* nehézség az információ rendezésében
* a vizuális emlékezet erősebb a verbálisnál
* általánosítás, új helyzetben való alkalmazkodás nehéz
* hiányos a reális jövőre való irányultság
* több részes utasításokat nem értik
* énkép, éntudat zavart
* utánzási képesség zavart
* jó a mechanikus memória
* erősebbek a nem társas kommunikációt kívánó tantárgyakban, de pl. az irodalom nehéz (szándék és gondolat értelmezése miatt)
* 5 évesnél fiatalabb gyermeknél nehéz mérni
* 75 % 70 alatt IQ: fogyatékos
* ok a szigetszerű képességeknél: az agy nem a megszokott módon szerveződik, más tapasztalati lehetőséget is kell adni.
A klinikai kép igen sokféle lehet, függvényében az autizmus súlyosságának, az értelmi színvonalnak, az egyéb képességeknek ill. fogyatékosságoknak, valamint a gyermek személyiségének.
Lorna Wing gyakorlati szempontok alapján csoportosította, sorolta típusba a gyerekeket. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy fejlődésük során a gyerekek típust válthatnak, tehát ezek nem tekinthetők merev kategóriáknak.
1.) Izolált típus
A szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem tűr, szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél vagy csak sztereotip módon, funkcionális cél nélkül. Tartását, mozgását, aktivitását is bizarrériák, szimpla, főleg mechanikus sztereotípiák jellemzik. Számos halmozottan sérült, értelmi fogyatékos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a legrosszabb.
2.) Passzív típus
Viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a bizarr viselkedés jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr, ezért a fejlesztés esélyei ennél a csoportnál a legjobbak.
3.) Bizarr típus
Viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálist is meghaladó mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcsolataik nélkülözik a kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét, felületesek. Közeledéseik gyakran inadekvátak, sztereotip jellegűek.
A későbbiekben a szerző a három típust egy negyedik: "Formális, merev, modoros típus"-sal egészítette ki.
/Balázs 1997. 11. o./
Az autizmus diagnózisa során fontos, hogy a vizsgáló elkülönítse az autizmust más, hasonló állapotoktól. Ez nem mindig egyszerű feladat, hiszen sok más zavarral összetéveszthető.
Az érzelmi fogyatékosság – ahol minden képesség késében van, így a szociális készségek is –, különböző formái hasonlíthatnak az autizmushoz. Hasonlít az elektív mutizmushoz is, amikor a gyermek bizonyos szituációkban nem hajlandó beszélni. Még nehezebb a helyzet, ha az autizmushoz nagyon hasonló viselkedésminták figyelhetők meg, de az autizmus egy vagy több jellegzetessége hiányzik. Ilyen például az atipusos autizmus esete.
A pszichiátriában az autizmus diagnózisa során jelenleg a két leggyakrabban használt diagnosztikus rendszer a BNO-10 és a DSM-IV.
Mindkét rendszerben három területen kell károsodást kimutatni az autizmus diagnózisának felállításához:
* Minőségi sérülés a társas interakciókban.
* Minőségi sérülés a kommunikáció területén.
* Viselkedés, érdeklődés, tevékenység beszűkült, repetitív és sztereotip jellege.
Diagnosztikus feltételek a BNO 10 szerint:
Az első három életévben jelentkeznek a jellemző sajátosságok
* társas kapcsolatok, készségek eltérnek a normalitástól,
* nincsenek meg a kommunikáció normálisan megszokott eszközei, hiányzik a szemkontaktus,
* beszűkült az érdeklődés, az aktivitás repetitív, nem rugalmas
Mindhárom jellemzőnek jelen kell lennie.
Diagnosztizálás alapelvei:
A vizsgálat klinikai keretek között, többféle vizsgálat, team-munkával folyik. A differenciált diagnózis nagyon fontos.
El kell különíteni más állapotoktól, így:
* az elektív mutizmustól,
* egyéb kötődési zavaroktól,
* specifikus nyelvi zavaroktól (társas készségek jók, csak a beszéd késik),
* értelmi fogyatékosságtól (a kognitív funkciók többoldalú sérülése),
* az atipusos autizmustól,
* hyperkinetikus zavarokból eredő sztereotípiáktól (gyenge koncentrációs készség, ügyetlenség, repetitív viselkedés).
A diagnózis alapján besorolható a BNO kód F84-es kategóriába (kivételt képeznek a Rett szindrómában szenvedők, illetve a pszichotikus betegek, kontrollálhatatlan autoagresszió, közveszélyes agresszió).
F84 Pervazív fejlődési zavar
A zavaroknak egy olyan csoportja, melyben a reciprok szociális interakciók, és a kommunikációs sémák minőségi abnormalitása észlelhető. Ezek a minőségi abnormalitások az egyén funkcióit minden helyzetben meghatározzák.
F84 Gyermekkori autizmus (kivéve a psychosis)
F84.1 Atipusos autizmus (kivéve a psychosis)
F84.3 Egyéb gyermekkori desintegratív zavar (kivéve a psychosis)
F84.4 Mentális retardátióval és stereotyp mozgászavarral társuló túlzott aktivitás
F84.5 Asperger syndroma
F84.8 Egyéb pervasív (átható) fejlődési zavar
F84.9 Nem meghatározott pervasív (átható) fejlődési zavar
A zavarokkal kapcsolatos kritériumok meghatározásához, és diagnózis felállításához orvosi definíciókon alapuló, de pedagógiai szempontokat is tartalmazó diagnosztika szükséges. Nem elégséges a pontos diagnózis, meg kell határozni a fejlesztés, ellátás területét.
Az autizmus tüneteinek összessége nem található meg egy-egy gyermeknél, súlyosságuk is változó lehet. Az autizmus teljes képe esetén az összes fenti területen károsodás figyelhető meg. Részleges vagy atipusos autizmus esetén egyes funkciócsoportok enyhén érintettek vagy épen is maradhatnak.
Hány éves korban diagnosztizálható az autizmus? Általánosnak mondható, hogy 3 éves kor előtt ritkán diagnosztizálnak autizmust, sok esetben ennél is később állapítják meg ezt a zavart.
Ennek több oka van:
* A viselkedésmintázat nem elég határozott megalapozott diagnózis felállításához.
* Egyéb, főleg értelmi fogyatékosság (mely szekunder módon, valamilyen szinten kialakul) fennállása esetén ez elvonja a figyelmet az alapproblémáról, az autizmusról
* Autizmus esetén az egyik fő gond a beszéd és a nyelvhasználat területén jelentkezik, az ebből adódó másságot csak később értékelik problémának.
* A gyerekek egy részénél a fejődés kezdetben normális, és csak később jelenik meg az elakadás, kóros irányba fejlődnek, vagy nem alakulnak ki készségek.
* Az általános orvos képzésben az autizmus ismertetése minimális, a jelekre sokszor azt hiszik, enyhe megakadások a fejlődésben, a szülők pedig sokszor nincsenek is tudatában a jelentkező problémának.
Simon Baron-Cohen, Jane Allen és Christopher Gillberg kidolgozott egy olyan, 14 kérdésből álló kérdéssort, amellyel – állításuk szerint – a diagnózis már 18 hónapos korban is felállítható. A kérdések a társas játszásra, utánzásra, kommunikatív mutogatásra, stb. vonatkoznak. A szülőnek 9, az orvosoknak, védőnőknek 5 kérdést kell megválaszolni. Az ellenőrző vizsgálatok során, 30 hónapos korukban, 4 kisgyermeknél, akik 2 vagy több kérdéscsoportnál fennakadtak, diagnosztizálták is az autizmust.
/Esőember III. évf.1.sz. 10. o./
Elgondolkodtató a vizsgálat egyszerűsége, gyorsasága, amelynek segítségével legalábbis a gyanú felmerülhet, s a megfelelő fejlesztés biztosításával értékes éveket lehetne nyerni a mind teljesebb fejlődés érdekében.
4. Összefoglalás
Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy autizmus esetén a személyiség fejlődésének egészét átható zavarról beszélünk, jellemző a korai kezdet, és hogy az egész életen át tart. A személyiségfejlődés lényegesen eltér az átlagostól, az önálló életvezetés a legtöbb esetben jelentősen akadályozottá válik.
Miután az autizmus speciális fejlesztést, ellátást igényel nagyon lényeges a hasonló állapotoktól való elkülönítése. Pszichotikus betegségektől elkülöníti a pervazív, anamnesztikusan igazolható korai fejlődési zavar, szemben a korábban már kialakult, jól működő készségek zavarával vagy elvesztésével. Lényeges az értelmi fogyatékosságtól való elkülönítés is, hiszen autistáknál a fejlődés lehetősége elsődlegesen a külvilágra való nyitottság kialakítása és fenntartása, míg értelmi fogyatékosoknál a fejlődés lehetősége a meglévő kapacitások minnél teljesebb kihasználása.
Az autizmus a központi idegrendszer, az agy fejlődési rendellenessége, melynek hátterében genetikus, vagy – és egyéb, az agyat ért károsító tényezők állnak. A tünetek kisgyermekkorban, általában 2-3 éves kor előtt már jelentkeznek.
Az autista gyermekre jellemző viselkedés-zavar elsősorban a szociális készségek területén mutatkozik meg. A kialakuló részképességek fejlettségi foka eltérő, egy-egy részképesség az átlaghoz képest kiemelkedően magas is lehet. Gyakori a sztereotíp viselkedés, "befelé fordulás", az aktivitás hiánya. Jellemző az, az önmaga által generalizált cirkuláris reakció, mely a környezet visszacsatolása után jelentkezik. Ezek az inger-feldolgozási problémák következtében fellépő túlzott reakciók. A viselkedési, adaptációs anomáliák a megszokottól eltérő környezetben jelentkeznek leginkább.